hercegnők

Philippe Lechermeier:
Nevenincs és sosemvolt Hercegnők

illusztráció: Rébecca Dautremer


fordította: Pacskovszky Zsolt

Sosem voltam évértékelő típus, nem most fogom elkezdeni, de amikor a karácsonyfa alá válogattam könyveket  Panninak megleptem magamat is, és ebben a pillanatban ez a kedvenc mesekönyvem a tavalyi évből. Ezt nyugodtan veheti bárki értékelésnek. Az én gyerekkoromban voltak a Kaland, játék, kockázat könyvek. Abban lehetett ide, oda lapozgatva eljutni a következő kihíváshoz és közben rengeteg roppant hasznos infó pottyant a játékos ölébe.

Ha itt nem is kell sárkányokkal és trollokkal megküzdeni, de majdnem abba a világba cseppenünk. Sőt, igazából abba, csak a látszólag vidámabb oldalra.

Ez a mesekönyv, vagy hercegnőológia,  miszerint hercegnő almanach ugyanis bepillantást enged a kevésbé ismert, hercegkisasszonyok életébe, és szokásaiba. Ha úgy tetszik ez egy hercegnős pletyka könyv. Bemutatja őket jó és rossz tulajdonságaikkal együtt, kibeszéli jó, de inkább rosszabb szokásaikat, fellebbenti a fátylat a budoárjuk titkairól, hétköznapi és utazási szokásaikról, titkos legyezőnyelvükről egyaránt. 

A dolog úgy áll, hogy a hercegnők mind dilisek kicsit. A jó sorsuk, vagy mert ők sem lehetnek tökéletesek? Minden hercegnő testre szabott nevet kapott. Itt első ízben kalapot emelek a fordító előtt és igazából vegye úgy, hogy végig emelgetem, mert nagyon szórakoztatóan sikerült lefordítania az eredeti szöveget magyar nyelvre.

Kezdetnek rögtön itt van Szuszék hercegnő, gondolom nem kell nagyon belemennem miről híresült el. Rokona Csipkerózsika és Ólompopó hercegnő. Amellett, hogy megismerjük, rögtön kapunk egy kis bepillantást a hercegnők baldachinos ágyának dunyhái közé. A hercegnők között van muzikális, mint Szóláti és Dórémi, táncos lábú, mint Dibi Dubi, aki mellett a hercegnői táncrend sajátosságairól is olvashatunk, köztük a rongyrázóról és  a nagy kedvenc sznobingóról. Novellina és Hablaty hercegnők a következők a sorban, de annyian vannak...
Viszont nem mindenki híres. Van, aki igazából inkább hírhedt, mint Csórika a kleptomán,  A tolvaj olyan bűvész, akit nem tapsolnak meg. Beste hercegnő, aki tulajdonképpen egészen gonosz, vagy mondjuk azt, talán hercegfinek várták királyi szülei? Más visszahúzódóan láthatatlan, mint Százarcú, alias Arctalan hercegnő, vagy Buvári Tavika. Zahara hercegnő egyenesen Sába királynőjének a lánya. A fátyol az arcot takarja el, vagy  a világot?  Az igazán romantikusan tiszavirág életű kínai hercegnő Illóka egyetlen napig él csak.  Akinek egy villanás az élet, az mindent tündöklőnek lát. Az imádni való csöppségeket, Babukát és Pindurinát mindenki szereti, nem nagyon vesznek részt az udvari susmusokban. 

Sok más eddig kevésbé ismert, hercegnő (Holdkaréj, Ding és Dong, Von Bimbambumm, Cigánka More, Amnézia, Tokataréj, még felsorolni is hosszú lenne mind) a népszerűbbekhez, mint Hamupipőkéhez és Aranyhajhoz (meg a többiek) így vagy úgy rokoni szálakkal kapcsolódik. Ahogy az már az arisztokrata családokban lenni szokott. Így amikor egyikről olvasunk, kapunk egy ajánlást, hanyadik oldalon olvashatunk hasonló jellemű, vagy rokon hercegnőről. Ezért haladhatunk szépen egymás után a könyvben, vagy ugrabugrálva a sok színes portré között. Időnként pedig álljunk meg, ismerkedjünk az étkezési szokásaikkal, csak nehogy úgy járjunk, mint Borsószem  hercegnő. Tekintsük át a palotakínálatot, a néha összetéveszthető címereket és zászlókat, (de soha ne tévesszük őket össze!) és a hercegnőkhöz passzoló kisállatokat. Aki pedig igazi hercegnőt szeretne látni, talál egy térképet is a könyvben az előfordulási helyükről és szokásaikról. Türelem kell hozzá, ahogy a hercegnők is türelmesek, ha egyszarvút szeretnének látni, de megéri, mint a hercegeknek a legfinomabb, és legpuhább hercegnői csókra.

Retinafixált vizuális rajongóként nem hagyhatom ki az illusztrációk méltatását, amitől ez a könyv annyira fantasztikus. Mert a szöveg az, de ezek nélkül a merész és fantáziadús festmények és grafikák nélkül nem lehetne az, ami. Minden hercegnő, minden oldalon színében és hangulatában a saját birodalmába repít. A könyv tördelése izgalmasan játékos a kiegészítő szövegek, magyarázó ábrák esztétikusan vannak összeszerkesztve. A könyvészeti méretek és terjedelme is éppen elég, mégsem kevés. Nem mintha nem olvasgatnék még hercegnőkről, vagy mondjuk egy másik könyvben a hercegekről, akiket ez  a könyv lerendez annyival, hogy ők a kérők, akiknek megannyi próbán kell áttörniük magukat, hogy aztán talán el se jussanak, vagy ne nyerjék el a kiszemelt hercegnő kegyeit. Na de ezen kár is rágódni, ha a hercegnők élete nem tejfel, (Magas tornyok legtetején élnek. Mennyi lépcső, mennyi lépcső... ) miért pont a hercegeké lenne az? 

Amiről írok azt mindig ajánlom is egyben. Amiről nem írok, azt nem olvastam, vagy nem igazán ajánlom, kivéve, ha annyira rossznak találtam, hogy azért kell írnom róla, mert szeretnék óva inteni másokat.

Ezt a könyvet most annyira szeretgetem, mert annyira szórakoztató és szép, hogy még egy ideig nem kerül a helyére, marad az ágyam mellett és esténként nézegetjük még Pannival.

Scolar, 2011

90 oldal, 4950 Forint