Bár úgy tűnhet a Gutenberg-galaxis átalakult gyermekirodalmi könyvajánlóvá, ez részben igaz csak és cseppet sem bánom.
A két éves kicsi lányom most kezd el érdeklődni a könyvek iránt, és mint olvasó ember és felelős anya, fontosnak tartom, hogy mi kerül a kezébe. Mindenki nagy örömére a magyar gyermekkönyvkiadás izgalmas, felfedező korszakát éli, így számomra is rengeteg szépséges, és hasznos újdonság kerül a boltokba hónapról-hónapra. Ez nem jelenti azt, hogy a régi klasszikusok, vagy saját gyerekkori kedvenceim, mint például a Mi újság a Futrinka utcában? vagy a Zsófi könyve, Janikovszky-, Benedek-, Lázár- stb összes ne kerülne idővel sorra.
Másfelől az a nagyon ostoba helyzet állt elő, hogy életemben először, ha van egy kis szabadidőm nem olvasok, hanem alszom. Ez gondolom egy kisgyerekes szülőnek sem meglepő.
Nyáron mégis rengeteg próbálkozásom volt, amik közül a legtöbb kudarcba fulladt. Ezek is tanulságosak, hamarosan egy csokorba gyűjtöm őket, mert több közülük amúgy sikerkönyv és nagy kedvencnek számítanak.
A kamaszkoromban elkezdett Nagy Francia Históriát megpróbáltam újraolvasni, vagyis befejezni. A teljes élményhez gondoltam elölről kezdem, de a hatodik kötetnél csömört kaptam, mert így egyben ez túl sok. Nem éreztem, hogy erről írnom kellene. Így ez a jövőre marad.
Hiányzik a papírillatú világ, szóval csak szervezés kérdése, hogy megint nyeregbe szálljak.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése