Jorge Amado:
Holt tenger
Egészen Agatha Christies környezetben éltem, mikor az olvasással kezdtem ismerkedni, nem korábban, mint muszáj lett volna. Elsőben. A koloniál forgóajtós könyvespolc, ami egy szobát rejtett maga mögött viszont hatalmas volt, több száz, ezer kötettel. Emlékszem, akkor úgy gondoltam, hogy ott van a világ összes könyve. Voltak pofátlanul kitüremkedők lektűrök a színes gerinceikkel, és csendesen lapulók is, mint Jorge Amado Holt tengere.
Annak ellenére, hogy ez a brazíliai utazás Jorge Amado egyik legnépszerűbb könyve, azt tapasztaltam, hogy a molyon a méltánytalanul elfeledettek között van, ezért szeretném egy kicsit leporolni.
Emlékszem hol volt a polcon, de nem akkor olvastam el, hanem évekkel később a költözés után emeltem le a fehér ikeás könyvespolcról, egy Bp-Pécs-Bp vonatút előtt gondolván, hogy a könyvben két regény van, egy oda, egy vissza. Nagyzolás, mert közel 600 oldalas a két regény együtt, az út meg a helyi közlekedésekkel együtt körülbelül 9 óra és szeretek elrágódni a történeteken.
Az volt a minimum, amit vártam a könyvtől, ha nem is jó, legalább elaltat és kitörölhetem az unalmas utazást a napomból. Tulajdonképpen sikerült neki, de nem várt módon. A Holt tenger egészen lebilincselt. Egy számomra teljesen ismeretlen közegbe csöppentem. Az emberek nem európaiak, a könyv stílusa messze nem az az európai bizonyosság szagú, nincsenek felöltözve, nincsenek etikettek, de vannak babonák, szokások, szerelmek. Nem emlékszem kristálytisztán, de még érzem a hangulatát és most, hogy leemeltem a könyvet, próbálom felidézni, újra a vonaton ülök és kiráz a libabőr.
Az életet a tenger és Jemanzsá isten irányítja, aki nem is lehet más, csak nő. Az ölelő, az adakozó, a szerető, és barát, aki büntet és elvesz, a nő, anya, egy utolsó szajha és a legszebb szerelem egyben. Ez egy felkavaróan érzéki történet, egy távoli kultúrából. Voltaképpen egy tragédia, de egy elkerülhetetlen sorstörténet, aminek nem is lehet boldog vége. A boldogság viszont mindenkinek más, mert végig ott lebeg, hogy „édes a halál a tengeren...”. A szárazföldi embereknek felfoghatatlan, hogy mi az az erő, ami magához vonzza a tengerészeket minden veszélyével és szépségével együtt. Végig van egy lüktetése, ami a tengerre hullámaira fekszik.
A brazil kultúrát ismerve ez nem véletlen. Minél szegényebb egy nemzet, annál gazdagabbak a hagyományaik és zenei szokásaik. Ez minden ízében meg is jelenik a történetben. A könyvet végig énekelik. Nem kell megijedni, nem egy musical, csak valahogy olyan, mintha a könyvhöz zenei melléklet is járna. Beépített tengerzúgás.
KOSSUTH, 1976
259 oldal, 50 Ft
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése