könyv az örökbefogadásról

Töreky Katalin:

Szívünkből születtél – Könyv az örökbefogadásról

Az örökbefogadást nagyon fontos és támogatandó témának tartom, ezért is örülök, hogy gyerekeknek szóló könyv is foglalkozik a témával. Az örömöm viszont felemás, mert a Szívünkből születtél című könyvben egyedül a címe nagyon találó, a tartalom és a formai megjelenés nem nyerte meg a tetszésemet.

Az, hogy a formai megjelenés tetszik, vagy sem, az természetesen szubjektív, és annak ellenére, hogy kifejezetten szeretem a letisztult, geometrikus megjelenést, ennek a könyvnek az illusztrációi a szocializmusban megjelent mesekönyvekre emlékeztet, – nem a szerethetőkre – talán pont ezért nem nőtt hozzám.

Az örökbefogadás sokak számára az egyetlen módja, hogy családot alapíthassanak. Akik kihordhatják a gyermeküket, kilenc különleges hónapot kapnak, hogy felkészüljenek rá. Az édesanya és a babája a fejlődés minden pillanatát megosztja. Az örökbefogadó szülők ugyanúgy készülhetnek babaszobával, játékokkal, mégis azt gondolom, hogy nem ugyanúgy csöppen az életükbe egy gyerek egyik pillanatról a másikra, mint akiknek sajátja születik. Ez hatalmas élmény és változás minden szülő életében.

Ezt a könyvet nem tudom hova tenni. Mesekönyvnek csak úgy? Az illusztrációi és szövegezése alapján azt mondanám 3-4 éves gyerekeknek íródott. Ha örökbefogadó szülő vagyok, az első pillanattól tudatni és erősíteni szeretném a gyermekemben, hogy örökbe fogadtuk? Én azt hiszem nem, míg eszemben sem lenne eltitkolni előtte.

Ha egy nagyobb testvérnek szeretném elmesélni, hogy adott esetben hogyan kerül a családba egy kistestvér, akkor ez a könyv nem erről szól. Ha nagyobb a gyermekünk és könyv segítségével beszélném meg vele az örökbefogadását, nem ezt választanám, mert kicsit együgyű és szerintem nem a lényeget emeli ki.

Apa és anya gyereket szeretne. A zöld autóval elmennek a doktor bácsihoz, aki elmondja, hogy nem lehet nekik, ezért szomorúak. Eddig egyenes a történet. Anya a számítógép segítségével (internet) kideríti, hogyan lehetne kisbabájuk. Örökbefogadással. Itt a könyv átugorja a bürokráciát, apa és anya máris a babaszobát festik pillangósra. Csak a szépre emlékezzünk, a baba érkezése minden nehézséget feledtet? Az persze érthető, hogy egy kisgyereket nem untatnánk a papírozással. Ahogy anya a babaruhákkal készülődik, apa rácsodálkozik, milyen pici is egy baba. Ez még jó sokszor előfordul majd velük. J Egy békés Commodore 64-es stílusú csendélet örökíti meg a boldog várakozást, buborékban a telefonzsinóros babaképpel. Anya és apa igazán környezetvédő, busszal járnak dolgozni, ott kapják a hírt, hogy megszületett a kislányuk, akiért a zöld autóval mennek a kórházba, amit igen részletesen bemutat a könyv egy színskála alapján.

A könyv a szülőanya döntését sem beszéli túl, ami megint érthető, mert nem arról az oldalról szól a könyv, de ha örökbefogadásról akarunk beszélni egy kisgyereknek, szerintem ezt a témát sem kellene átugranunk. Kíváncsi lennék, azok a gyerekek közül, akiknek felolvasták ezt a könyvet, – és a gyerekektől nem szokatlan módon végig kérdezősködik, kommentálják a történeteket, – hányan kérdeztek rá, hogy miért nem az anyukája vitte haza? Ebből következnek is a kérdések: Te nem az anyukám vagy? …

A kisbaba megérkezésével tökéletesre kerekedett a családi album, apa és anya hazavitte Emmát a házukba, ahol Buksi a kutyus és Dönci a cicus már nagyon várták. Emma nagyon boldog volt, szívesen nézegette a falra festett pillangókat, és ahogy telt-múlt az idő, ült, állt és járt. Hipp-hopp egy éves lett, óvodába jár, szépen beszél és nem cumizik. (Mintha a cumizás valami megkülönböztetett hátrány lenne.)

A végén mégis elhangzik a legfontosabb, hogy anyáék milyen nagyon szeretik a kislányukat, és valóban szerencse is kell hozzá, de azzal, hogy úgy fejezik be: „Emma pedig nagyon boldog, hogy hazatalált szerető családjához!” számomra olyan, mintha halmozottan hátrányos lenne és külön hálásnak kellene lennie, amiért hazatalált, mintha elveszett volna, mintha egy kutya lenne. Talán csak szerencsétlen fogalmazás.

Nem tudom pontosan kinek készült ez a könyv, mert ha az örökbefogadott gyerekeknek, akkor a fent említettek miatt én nem ezt hívnám segítségemül adott szituációban, ha pedig csak úgy, akkor anyaként a témát szívesen megismertetem a gyerekemmel, de nem ebben a korában, hanem később, ennél komolyabb formában. 

MÓRA, 2011.

24 oldal, 2.390 Ft